A bíró
Ez egy 2014-es dráma, főszerepben Robert Downe Jr.
A nagyvárosi, nagyszájú jogász az édesanyja halála miatt utazik haza, és kénytelen átmenetileg egy fedél alatt maradni az apjával (Robert Duvall). Az öreg bíró nyakas és kiállhatatlan. És nagyon beteg. És gyilkossággal gyanúsítják. Ezt persze fiának kell megoldani.
Hank akarva-akaratlan egyre több időt tölt a szülői házban, és egyre jobban érti, miért is szökött el innen örökre. Ám család ellen nincs orvosság: a szeretet is felébred benne a rokonság iránt, melyet olyan nagyon igyekezett elfelejteni.
Mivel nem a végén kell tönkre vágni a hangulatot, azzal kezdem, ami nem tetszett.
A film elég hosszú, majdnem két és fél órás, és ehhez az alapban nyomasztó hangulathoz ez sok. A történetet néha nagyon elhúzzák, ami senkinek sem tesz jót. És úgy egyébként ez a film azoknak való, akik szeretnek gondolkodni. Akkor nagyon is sok értelme van, de aki filmet csak lazításnak néz, az egy horkoló halommá fogja összeunni magát, és talán a felénél ki is kapcsolja, és én ezt meg is értem, abszolút. Van benne pár ilyen macska-egér játék, aminek igazából semmi értelme, és a történet szempontjából nem számítanak. Ilyen például, hogy Carla Hank lánya-e. Szerintem senkit sem érdekel, mert ami történt, megtörtént, és teljesen lényegtelen.
Ami tetszett:
Én
alapjaiban véve nem bírom a drámát, de ezt a filmet imádtam. Hiába tud
vontatott lenni, a ritmusa nagyon jó, amikor úgy érzed, minden
elveszett, belecsempészik egy kis humort, egy kis boldogságot. Szabályos
hullámzása van, ami egy jelenetnél az egekig csap, és ez nem a
legfontosabb tárgyalás. A film az első két harmada után oda jut, hogy
nem az ítélet lesz a legfontosabb, hanem a szereplők, Hank és az apja
konfliktusa. Ez oda jut, hogy egy vitánál mindent megtudunk, amire eddig
csak utaltak, és én képes voltam sírni. Ami még nagyon tetszett, hogy nem ott tartunk, hogy a főszereplő tökéletes. Van nem egy olyan tulajdonsága, amitől mindenki kiugrana az ablakon, de ő ezekkel nincs tisztában, és tulajdonképpen az ő jellemfejlődése a film egyik fő szála.
Egyébként ez egy olyan film, ami nyomot hagy. Nekem azért is jó, mert én szeretek elgondolkodni egy történeten, fontos, hogy hagyjon nyitott kérdéseket, és ez ilyen. A végén átfut az agyadon, hogy hogyan alakul ezek után Hank sorsa, mit gondol a családjáról, mi lett a lányával és a feleségével a válás után, és ő ezt hogy heverte ki, folytatódott-e a jellemfejlődése, vagy megrekedt.
A színészi játék pedig fantasztikus, a legjobb Downey és Duvall, mint főszereplők, akik igazából ketten elviszik az egészet a hátukon.
Ajánlom:
Aki szeret a film megnézése után is foglalkozni kicsit vele, és nem ilyen kikapcsolásnak ül be elé, az nézze meg, van itt átgondolni-való bőven. Ha viszont te csak pihenésnek szeretsz filmezni, akkor ezt simán kihagyhatod, mert nem fogod élvezni. Műfajában aki a nagyon sírós drámát szereti, annak nem feltétlenül ez lesz a legjobb film, aki viszont a lájtosabb formáját szereti ennek a műfajnak, annak tökéletes.
Ha már dráma, akkor az ismertebb filmünk most a Csillagainkban a hiba...
Ami nem tetszett:
Na
most én nagyon nem szeretem ezt a filmet. Nem, nem olvastam a könyvet,
de itt filmekről van szó, úgyhogy nincs is rá szükség. Mint már mondtam:
alapjaiban véve nem szeretem a drámát, főleg nem ezt a formáját.
Szerintem nem kell a rákról filmet forgatni, már így, hogy az egész
akörül forog. Szerintem mindenki találkozott már ezzel a betegséggel, és
én is veszítettem már el miatta hozzátartozómat. Ezt nem lehet ennyire
könnyeden venni. Az emberek több mint felét azért siratja meg, mert a
saját környezetében történt hasonló tragédiákat juttatja eszébe, és ez
nem hiányzik senkinek. Egyébként én ezt a filmet csak harmadszorra
voltam képes végignézni, mindig kikapcsoltam, olyan szinten elegem lett a
témából. Normális ember ilyet nem ír, már bocsánat. Most kegyetlen
leszek, de az ötletgazda abszolút nem volt tisztában a dráma
fogalmával... Nagyon sokszor viccet csinál az egészből, és értem, hogy
azt akarja üzenni, hogy így is van élet, ha nem is olyan hosszú, és nem
is olyan jó, de a filmeseknek ezt az üzenetet nem sikerült átvinni.Ami tetszett:
Ezt a filmet a színészi alakítás menti ki a süllyesztőből, semmi más. Jóformán mindenki tudja, hogy mi a dolga, semmit sem játszanak túl, és sokaknak egyetlen mozdulatából meg tudod mondani, mit érez. Egyébként van benne néhány szép jelenet, néha felébred az emberben, hogy igen, van értelem a rákos-páros tragédiája alatt. De ezekhez mélyre kell ásni. Különösen tetszik az a bizonyos metafora, meglehet a hajamat tépem tőle, annyiszor hallottam, mégis elgondolkodtató, és hát nekem tetszett, na.
Ajánlom:
Személyes véleményem szerint, ha nem láttad, nem veszíttettél semmit, igenis szembe szállok a közvéleménnyel, és nem hiszem, hogy annyira nagyon egyedül vagyok. De igazából ha szereted a nagyon sírós drámát, akkor ne A bírót nézd, hanem ezt. És ha nem fogsz utána azon gondolkodni, hogy kit vesztettél el, mert engem ez húz fel legjobban. Nem a filmen gondolkodtam, hanem azokon, akiket elragadott a rák, a jelenlegi kor legnagyobb ellensége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése