Véleményem a Disney-ről, 1000 oldalmegjelenítés

Először is:
1000+ oldalmegjelenítés! Köszönjük szépen! 
Hihetetlen, hogy már itt tartunk, hiszen nem olyan régen nyitottuk meg a blogot. Nagyon fontosak vagytok nekünk, hiszen mit ér egy ilyen blog közönség nélkül? Reméljük tetszenek a bejegyzéseink, és továbbra is fogtok hasznos dolgokat találni errefelé ;)

És akkor jöjjön a Disney. Leszögezném, hogy a kritikában a személyes véleményemet írtam le, ami ütközhet másokéval. Ha te mást gondolsz, azt is nagyon szívesen meghallgatom! ;)



Na most a Disney nem mindig volt olyan, mint most. Walt Disney még értett a gyerekek nyelvén, mikor még nem a "Mickey Egér Játszótere"-féle várunk-három-órát-mert-minden-gyerek-hülye műsor ment, akkor a felnőttek is szívesen elnézték a régi karakterek szerencsétlenkedését, pont, mint  a Tom & Jerryt, ami valahogy mindenkit megnevetett, elszórakoztat, pedig igazi jelentőséget nem tud felmutatni. Voltak igazi mesék, amik ténylegesen érdekelték a gyerekeket, és nem a "tanítás" volt a lényeg (mellesleg a gyerek ebből semmit nem tanul, maximum a szülő lesz nyugodt, hogy nem csak úgy ott hagyta drágaságát a tévé előtt, hanem úgymond fejleszti is vele). Donald Kacsát nem lehetett mindig érteni, de senki nem is akarta, bőven elég volt, hogy soha semmi nem sikerül neki, volt ellenségeskedés, nem tanított szinte semmire, vagy ha igen, nem ez volt a célja, hanem a szórakoztatás.





És most?
A meséknek van mondanivalója, van tanítása, csak egyik sem helyes, és egyáltalán nem azt mutatják, amit kéne. Minden második gyerek (elsősorban a lányok), aki a Disney meséin nő fel önbizalom-hiányos, a többi meg a semmire beképzelt. Nem tanítanak az égvilágon semmit, csak hogy légy csinos, légy kedves, és az elsőt jobban hangsúlyozzák. A másodikkal pedig az a baj, hogy nem mondja meg annak a szerencsétlen kislánynak, pontosan mit tegyen, hogy az emberek kedvesnek lássák, nem. Énekelj az állatoknak, légy türelmes és gyönyörű, és egy napon, minden ok nélkül beszáguld a szőke herceg fehér lovon, teljes testsúlyával beléd zuhan, elvisz a csili-bili palotájába, és boldogan éltek, amíg meg nem haltok. Ráadásul a Disney egy idő után oda jut, hogy a szépséget egyértelműen összekapcsolja a jóval. Ha belegondolunk, a gonosz mindig csúnya, öreg, kövér, ilyen-olyan bőrproblémái vannak. Ez egy olyan rejtett üzenet, ami nyomot hagy. A lányok egy idő után csúnyának fogják látni magukat, úgy érzik, nekik kellene a legjobban kinézni, mert csak úgy jöhet el a boldogan éltek míg meg nem haltak rész, csak úgy fog bevágtatni a herceg az ajtón.

De a fiú gyerekeknél is nyomot hagy. Nekik is ott van az a része, hogy legyél jóképű, legyél egy izomagy, de nem ez a legfontosabb. Legyen pénzed. Legyél gazdag, vagy legalább próbálj meg úgy tenni, mintha gazdag lennél, de vigyázz, mert ha kiderül, hogy nem vagy az, akkor a gyönyörű kiválasztottnak már nem fogsz kelleni. Gratulálok. És ilyenkor jön a hiszti, hogy mert senkinek nincs önbizalma. Hát, ha ilyeneken nőnek fel a gyerekek, ezen egyáltalán nem kell csodálkozni.

Emellett a Disney, mint filmgyár, az utóbbi időben iszonyatosan pénzvadász, volt nem egy, és nem is kettő felháborító alkotása, és nem is csak a kisgyerekeknek. például a Holnapolisz, amit majd egyszer kifejtek, miért borított ki. És valahogy mégis nagy kedvencként él a köztudatban. Ugyan sokan szálltak már vele szembe, és nem én vagyok az első, aki egyenesen károsnak nevezi, az emberek többsége vagy úgy tekint rá, mint egy szép emlék, vagy még mindig nem ábrándult ki belőle. És szerintem ennek a legfőbb oka az, hogy már évtizedekkel ezelőtt beírta magát a történelembe, és elnyerte magának a társadalmat, és ilyenkor jön az, hogy bármit elénk tolhat, tényleg bármit, akármilyen pocsék munkát is ad ki a kezéből, sokaknak fog tetszeni, mert Disney. Nem gondolunk bele, mit látunk, nem vesszük az üzeneteit és tanításait, csak szurkolunk, hogy Happy legyen az az End. Amit meg a sorozataikban és a tulajdon csatornájukon művelnek, az egyszerű népbutítás. Ott is megy a "legyél szép és minden oké", még durvábban, mint valaha, aki okos, az ássa el magát, és noha a média java már azt sugallja, hogy aki "stréber", azt nem kell lenézni, sőt meg kell becsülni, és a többieknek is tanulni kéne. A Disney minderre magasról tesz, és ragaszkodik a szemüveges, fogszabályzós, olvasós, fura figurához, ami iszonyatosan megalázó ábrázolás, minden szempontból. Ezek szerint tehát már túlléptünk a szimpla szép=jó állításon, és a jó tanulást hozzákötöttük a rossz oldalhoz. Ha pedig nem pontosan olyan vagy, mint ezen sorozatok szereplői, gyorsan változtass magadon, mert ők a menők, és átlagosnak lenni borzalmas.

Félreértés ne essék, én nem utálom a Disneyt. És hogy ne is legyen olyan negatív ez a bejegyzés, azért elmondanám, mi az, amit még most is remekül eltaláltak.
Az egyik, amit felhoznék, az a Jégvarázs. Bizony, ezek után iderakok egy hercegnős rajzfilmet, de van magyarázatom is.
Na most, nem tudjátok elképzelni, mennyire nehezen tudott rávenni a három unokahúgom (2-4-6 évesek), hogy leüljek, és megnézzem velük. Akkora már a csapból is ez folyt, és én egyszerűen nem voltam hajlandó megnézni, mert az élt bennem, hogy megint egy Disney-csoda, amivel a földbe döngölik a gyerekek önbizalmát, megint egy pénzvadász húzás, ami csak tovább süllyeszti a filmgyárat a szememben. És nem. Én lepődtem meg a legjobban, de egyáltalán nem így volt. Persze mindenki szép, persze, ott van a vicces karakter, akinek csak annyi a dolga, hogy vicces legyen, persze, ott van a közeli hozzátartozó tragikus halála. De ezek mellett kivételesen van más is. A Disney ebben a filmben hátat fordít egy csomó eddigi elvének, felborítja a rendet, és olyan történetet mutat be, amit álmomban sem gondoltam volna. A gazdag herceg nem viszi el a főszereplőt a halálig boldogan élni, az átkot nem az ő csókja törti meg, végre mindenki lehet önmaga, és mégsem állítják be gonosznak, végre egy Disney rajzfilm, ami megmutatta, igen, tudunk mi ilyet is, ha akarunk. Ezek után bevetettem magam az Aranyhaj és a nagy gubanc elé is, és nem mondom, hogy ugyanolyan élményben volt részem, de igenis tudtam élvezni, és nem húztam fel magam rajta. És ez a két rajzfilm azt mutatja, hogy van fény az alagút végén, van még érték a keskeny csípők és csodapaloták alatt. Csak lássunk még ilyen filmeket.





És egy másik példa.
Én már itt is mondtam párszor, hogy elég nagy Karib-tenger kalózai rajongónak vallom magam. És az Disney. De úgy, mint még soha semmi. Igazából amikor megnéztem, nem nagyon érdekelt, hogy ki csinálta, mert olyan színészek vannak benne, akikkel bármit megnéznék.
Igazából ott vannak rajta a filmgyár nyomai, de ez nem vészes. Van egy nagyon szép, nemesi származású lány? Van. Férjhez megy? Igen. Nagyon kedves és becsületes? Jó vicc volt. Ezekben a filmekben mindenki átver mindenkit, nem tudod, kiben bízz, a végén már a hajóban is kételkedsz, van itt minden. Elizabeth képes elhajítani nőiességét és élet-halál harcot vívni, mindenki kedvence pedig egy meglehetősen őrült kalóz, aki lop, csal és hazudik. Nem jön a szőke herceg fehér lovon (amikor átfut az agyamon, hogy Orlando Bloom, az másik film, köszi annak a két embernek, aki vette az adást) Nincs teljes Happy End, nincs olyan fő gonosz, akit utálsz már csak azért is, mert levegőt vesz, tipikusan az a filmsorozat, amit ha szeretsz, szereted minden szereplőjével együtt. Na ez nem vall a Disneyre. Ez az egész világ nem vall rájuk. Persze itt nem volt teljesen szabad garázdálkodás, nagyon sokan szólhattak bele, és így jött ki ez az univerzum. És Milyen jó, hogy létrejött.

Összességében annyival zárnám: A Disney számomra nem rossz, de nem is jó. Vannak remekül eltalált dolgai, de ezekkel szemben ott van az a rengeteg mellényúlás, elrontott rajzfilm és sorozat. Csak rukkoljanak elő még ilyen Karib-tenger és Jégvarázs-féle mutatványokkal, és minden egyenesbe jön.
De persze ez az én véleményem, mindenkit szívesen meghallgatok egy hozzászólás formájában ;)