Rajongás

 Még egy másik blogon akartam kitárgyalni ezt a témát, de a blog vezetője... Hm, hogyan mondjam. Bemondta az unalmast, én meg nem akarom, hogy az egész elmaradjon, mert szerintem fontos téma. Szóval most leírtam itt.

Rajongás. Az a bizonyos jelenség, amikor semmi másra nem tudsz gondolni, csak egy bizonyos könyv- és/vagy filmsorozatra, egy bandára, énekesre, színészre, stb. Most én a cikket egy személyes példával fogom végigvinni, mert úgy egyszerűbb lesz.



Rajongásom tárgya egy ideje A Gyűrűk Ura trilógia és A Hobbit. Filmek és könyvek egyaránt.
De hogyan is kezdődik ez az egész jelenség? Azt mondanám, mindenkinek máshogy. Van, hogy konkrét oka van, de néha csak jön magától, és te magad sem tudsz rá magyarázatot adni. Én még régebben így keveredtem bele a Harry Potter univerzumba - nem tudtam, miért nem tudok kikeverni belőle. Magával ragadott a világ, amit J.K.Rowling felépített, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már bizony hétszer elolvastam a könyveket, a filmeket meg már szóról-szóra tudom.
De A Gyűrűk Ura egészen más volt. Életem egy elég nehéz szakaszában akadtam rá a könyvekre a polcon. Akkor elég sok gondom volt (legalábbis akkor így éreztem), és egyszerűen képtelen voltam elaludni. A szüleim válás közelben voltak, kiderült, hogy az egész osztály - beleértve azt is, akit a legjobb barátnőmnek hittem - kibeszél a hátam mögött, pluszba láttam egy olyan filmet, amit nagyon nem kellett volna, és ez nekem bőven sok volt. Esténként csak bámultam a plafont, és rossz dolgok jártak a fejemben. Senkinek nem beszéltem a gondjaimról, mert nem volt a környezetemben erre alkalmas ember.

Mindenesetre azt tudtam magamról, hogy a megfelelő könyvvel el tudom egy kis ideig terelni a gondolataimat, és belekezdtem a trilógiába. Amit a figyelmem elterelésére szántam, az így rajongásom tárgya lett, és egyszerűen nem tudtam róla leszállni - de nem is állt szándékomban. Megnéztem a filmeket, megszereztem A Hobbitot, és az utóbbiból készült utolsó filmet már úgy vártam, mint a kisgyerekek a Mikulást. Elkezdtem kutatni az interneten, már betéve tudom a színészek nevét és az érdekességekkel untatom a környezetemet.

De igazából mi okozhatja ezt? Mert őszintén szólva nem hiszem, hogy azért kötődök ehhez, mert hát azok a körülmények... Egészen más oka van. Illetve más oka is van. Megfogott a történet, az író stílusa, az, amit teremtett, a szereplők egyénisége és tettei. Saját hangulata van, amit nem lehet leírni.
És szerintem mindenki így van ezekkel. Persze van valami, amit el tud mondani, hogy miért is ekkora rajongó, de ez nem a fő ok. A fő okot képtelenek vagyunk megfogalmazni.

Ez a tizenéveseknek igazából egy kicsit saját maguk keresése. A rajongás egyfajta eszköze a saját egyéniségünk kifejezésének. Egy hovatartozási játék, ahol mindenki ki akar tűnni, de mégsem annyira. Legyen mellette valaki, aki azt szereti, amit ő, de ne sokan. Sokszor tudat alatt csináljuk ezt. Ragaszkodsz valamihez, mert úgy érzed, jellemez téged, és rólad is képet alkot, hogy szereted. Ez egy olyan dolog, amit meg lehet ragadni, és biztonságos érzés, hogy kapaszkodhatsz belé, amikor minden más változik. Én nem fogok hazudni; ha végiggondolom, menekülök Tolkien világába, mert ott minden más, az nem fog megváltozni, és nem fog eltolni magától, hogy "bocsi, most már inkább hagyj békén". Ezek ilyen fix pontok az életben, és velük együtt emlékezhetünk az életünk egy szakaszára.

Ugyanakkor egyeseknél az átlagos kamaszkori lázadás egy eszköze. Olyan dolgokhoz kezdenek el ragaszkodik, amelyeket a család nem feltétlenül szeret, van, hogy direkt visszataszítónak tart. Ilyenkor a kamasz köti az ebet a karóhoz, elvégre ebbe már csak nem fognak beleszólni magasabb szinten. Ez is inkább csak tudat alatt megy végbe.
Ritkább eset, hogy nem a szülők, hanem a barátok, osztálytársak miatt kezdesz el érdeklődni valami iránt. Persze van az, amikor ő szereti, akkor én is meglesem és megtetszik, de én most nem erről beszélek. Ez után a konfliktus után az osztályban el akartam határolódni a többiektől. Akkor szinte minden lány a One Direction valamelyik tagjába volt szerelmes, én viszont rosszul voltam az egésztől, és mivel folyton ezzel piszkáltak, jött a bosszú hadjárat. Ha ti így, akkor én is, elkezdtem kutakodni az interneten Orlando Bloom után (ha már Gyűrűk Ura), és azóta is nagy rajongója vagyok, ők pedig emiatt kimennek a világból is, mert ha már én rajongok valakiért, az baj. Ez is egy ilyen "lázadás" eredménye. Itt pedig a kép, amit szerintem lassan megetetnek velem.

Amivel én jövök mindig. Kedvenc képem, míg világ a világ, több okból kifolyólag.

De ez csak pár példa, lehet ezer oka. Van, hogy valaki az üzenetei miatt kezd el szeretni egy történetet, bandát vagy énekest. Mert olyan dolgokat közvetít, amikkel egyet értesz, és jó tudni, hogy nem vagy egyedül a nézeteiddel. Tizenéves korban kezd kialakulni a világképünk, és alkotunk egy saját véleményt. Olyan emberek nincsenek, akiknek mindenben egyezik a véleményük. Ez elsőre zavaró lehet, mert kételkedni kezdesz, hogy igazad van-e. Főleg az önbizalom-hiányosoknál fordul ez elő, belőlük pedig sajnos manapság sok van. Aztán jönnek a könyvek, filmek vagy dalszövegek, és rájössz, nem is olyan hülyeség amit gondolsz. Csak ez egy kicsit hosszú folyamat, és ezek a dolgok segíthetik.

És van ezeknek még több előnye is. Napjainkban az internet és a Facebook világában sorra jönnek létre a rajongói oldalak, blogok, fanfitionök, ahol hasonló érdeklődési körű embereket ismerhetsz meg, a téged érdeklő témákról beszélgethetsz, hozzád hasonló tinik társaságát élvezheted. A rajongás már régóta a felnőtté válás része, és szerintem nem jó, ha kimarad az életedből. Mindenki találhat valamit, amihez ragaszkodhat.
 És most szeretnélek megkérdezni titeket, hogy mi az, amiért rajongotok, ha van ilyen, és véleményetek szerint ti miért szeretitek azt. Szóval várom a hozzászólásokat! ;)